Imádunk mások fizetéséről beszélni, de ha a sajátunk kerül szóba, akkor érthető módon zavarba jövünk.
Az egyik leginkább zavarba ejtő pillanat egy állásra jelentkezésnél, amikor szóba kerülnek a bérek. Mennyit kérjünk, mennyit szabad, mikor tűnünk baleknak, bruttó-nettó…
Egyáltalán: miért nem lehet kiírni az álláshirdetésben, hogy mennyi a fizetés!?
Ennek több oka is lehet:
A munkáltatók egy része bizonytalan és nem igazán tudja, hogy máshol mennyit fizetnek ezért, vagy azért a munkáért.
Meglepő, de így van. Általában azoknál a pozícióknál fordul elő, ahol gyakornokként kezdték az alkalmazottak és elfogadtak ott egy bizonyos összeget. Ezt később megemelték, mikor véglegesítették a munkavállalót, de a fizetség nem aszerint lett meghatározva, hogy mennyi a piaci átlag, hanem aszerint, hogy mennyit hajlandó fizetni a cég és mennyivel éri be a munkavállaló.
A munkaadó a lehető legkevesebbet akarja fizetni.
Ez az eset is gyakori sajnos. Ilyenkor arra várnak, hogy a jelentkező tegye meg az első lépést. Ugyan a munkaadónak van a fejében egy bizonyos összeg, viszont abban bízik, hogy lesz olyan jelentkező, aki ennél kevesebbet kér.
Gyakori eset, hogy az interjúnál a munkaadónak nagyon tetszik a jelentkező és mond is egy vállalható összeget, amit a munkaadó még akár ki is fizetne. De a munkaadó nyeregben érzi magát, és ezért megpróbál alkudni: “sajnos a cégünk erre a pozícióra a kezdeti időszakban csak ennyi és ennyi pénzt tud elkülöníteni, azonban a következő pár hónapban újabb forrásokhoz jutunk, amit jelentős bérfejlesztésre szánunk”.
Ebbe a csapdába nem kell belesétálnunk. Amennyiben a szituáció olyan és megfelel a csökkentett ajánlat is, akkor elfogadhatjuk. De ne felejtsük el, hogy pár tízezer forint rugalmasság általában van az egyes pozíciók esetén.
Ez is a kiválasztás része: kezdődhet a teszt!
Ha a cégek tapasztalt munkavállalókat keresnek, akkor elvárják tőlük, hogy ismerjék az iparági viszonyokat. Ennek egyik alapja, hogy a jelentkező tudja, hogy mennyit ér ő a piacon, mekkorák az adott pozícióban az átlagkeresetek.
Ha ennek ellenére bőven az alá, vagy afölé lövünk, akkor az egy intő jel a munkaadónak. Ha még a fizetéseket sem ismeri, akkor mennyi tapasztalata is van a szakmájában?
Bruttó-Nettó
A jelentkezés során elvárják tőlünk, hogy megadjuk a kívánt fizetési sávot. Figyelem, ez nem egy fix összeg, hanem egy intervallum (de pár tízezer forintnál ne legyen nagyobb).
Ez esetben sokan csak leírnak egy összeget, de elfelejtik odaírni, hogy bruttó, vagy nettó bérigényről van szó (a kettő között szinte kétszeres a különbség a munkaadó szempontjából, szóval nagyon nem mindegy).
A legjobban akkor járunk el, ha leírjuk a nettó összeget és utána zárójelben a bruttó bért is. Ugyanis személyenként változik, hogy bizonyos bruttó összeg mennyi is lesz nettóban (gyerekek száma például). A munkaadó is hálás lesz, hogy tud kalkulálni, illetve becsülni fogja, hogy alaposak és előrelátóak vagyunk.
Miért is kell a korábban említett intervallum?
Az álláshirdetések gyakran nem konkrétak. Bizonyos feltételek csak később derülnek ki a munkavállaló számára is, ezekkel a feltételekkel pedig már lehet, hogy mégsem ezt a fizetési sávot céloznánk meg.
Például lehet, hogy reggel 6-ra kell munkába járni, vagy gyakori utazgatásokkal jár, esetleg lehet, hogy hétvégén is bent kell lenni, vagy este 9-ig elérhetőnek kell maradni. Ezek a körülmények persze plusz terhet jelentenek. Ezekbe nem kell mindenáron belemennünk, ha nem szeretnénk. Ha vállalhatatlan számunkra, akkor nyugodtan mondjuk meg ennek az árát, vagy közöljük, hogy mit vagyunk hajlandóak elvégezni az adott bérért.
Természetesen fontos a kompromisszumkészség a részünkről is. Illetve gondoljunk bele, hogy a mostani, a vártnál nagyobb áldozat később milyen pluszhoz juttathat minket.
Röviden: egy álláshirdetés tartalmával azért legyenek fenntartásaink, hiszen rengeteg kérdést nyitva hagy. Ezért fontos egy intervallumot megadni (ebben az alsó érték legalább annyi legyen amennyiért minimálisan hajlandóak vagyunk elfogadni az állást).
Érdeklődjünk a kollégáknál, más cégeknél, hogy ott pontosan mik a feladatok, milyen fizetésért dolgoznak. Kövessük a statisztikákat, művelődjünk, hogy cégenként milyen eltérések lehetnek fizetésben, felelősségben és feladatokban.
Ezek mind-mind segítenek nekünk megtudni, hogy a piacon mennyit érünk valójában. Ezzel a tudással felvértezve már sokkal könnyebben és határozottabban mondjuk meg szakértelmünk és munkaidőnk valódi értékét.
Egy határozott és felkészült kollégának szívesebben kifizeti a munkaadó a magasabb bért. Ne legyünk félénkek és nagyvonalúak.
