Manapság egyre több olyan hírt olvashatunk, hogy a munkahelyi fluktuáció növekedése már minden szektorban problémát jelent. Vajon csak a nagyobb fizetés reményében váltanak ilyen gyakran a munkavállalók, vagy valami más is áll a háttérben? Néhány cég már elkezdett munkaerő-megtartó stratégiákat felállítani.
Ha Te is nap, mint nap a munkaerő megtartásáért küzdesz, olvasd el cikkünket, melyben ezt a problémát elemezzük ki.
Hitelesség
Akár már az álláshirdetés is számíthat egy hűséges és szakmailag is jó munkavállaló megtalálásához. Ha végig őszinték vagyunk és nem próbáljuk meg cégünket a valóságnál jobb fényben feltüntetni, akkor a munkavállaló már a kezdetektől fogva érezheti, hogy a cég is a jó kapcsolatra törekszik. Ha a HR-es munkatárs (vagy adott esetben az ügyvezető igazgató) az első perctől érezteti, hogy a munkavállaló megbecsült ennél a cégnél, akkor kialakulhat egy olyan bizalmi kapcsolat, melyet nehéz felbontani.
Mire van szüksége a munkavállalónak?
A munkavállalók preferenciáinak csúcsán természetesen a fizetés és egyéb juttatások állnak, ez nem szorul külön magyarázatra. A versenybe azonban egyre inkább bekerülnek olyan szempontok is, mint például a munkavállalókkal való bánásmód. Ha jó hangulattal megy be dolgozni és ott is jól érzi magát, megbecsülik a munkáját, akkor a hűségét akár években is lehet mérni. A legtöbb munkavállaló testhez illő, kihívást jelentő, azonban teljesíthető feladatokkal foglalkozna legszívesebben, amelyet cégvezetőként szükséges megadnunk nekik, ha marasztalni szeretnénk őket. A vezetői pozíciókban dolgozóknál a karrierlehetőségek a legfontosabbak, de ugyanúgy fontosak lehetnek különböző szakmai programok, a cégen belüli továbbtanulási lehetőségek. A szakmai programok mind a céget mind a munkavállalót segítik, hiszen a munkavállaló bizalmat nyerhet a cégben, ahol dolgozik, ha ilyen programokkal “kedveskednek” neki, a cég pedig mind a tudást, mind a bizalmat profitként foghatja fel. Fontos továbbá az összes munkán kívüli csapat-összehozó program. Legyen szó rendszeres (pl hetente egyszer közös reggeli, vagy valamilyen sportprogram), vagy változó időpontú programokról (mint nyári vagy téli csapatépítők), ezek a munkavállalók céggel való kapcsolatának egyik legfontosabb alappillérei.
Mindenkinek ugyanarra van szüksége?
Nem gondolhatjuk, hogy minden generáció ugyanarra vágyik egy munkahelytől, akkor sem, ha esetleg ugyanabban a pozícióban alkalmazzák őket. Amíg egy senior munkatárs számára a legtöbbet az jelenti, hogy milyen pozícióban alkalmazzák, milyen szerepet tölt be a vállalat életében, addig egy fiatal munkavállalónak a rugalmasság és a projekt alapú munkavégzés számít leginkább. Fel kell mérnünk, hogy kinek milyen igényei vannak a vállalaton belül és korosztályos szintre lebontva kell őket (vagy egy részüket) teljesíteni. A fiatal generációk ott tudnak és szeretnek majd dolgozni, ahol elismerik őket, engedik az önálló munkavégzést és rájuk mernek bízni komolyabb feladatokat is. A Z-generáció munkavállalói már nem egy szervezethez lesznek elköteleződve, hanem egy projekthez, egy csapathoz, tehát sokkal gyakrabban fognak munkahelyet is váltani, mint az idősebb kollégák.
Nem minden a fizetés
Hangsúlyos, de nem minden a bérezés. Ha a munkavállaló elégedett szakmailag és emberileg is, akkor egy magasabb fizetésű ajánlatot nem biztos, hogy elfogad csak azért, mert magasabb a fizetés. Fontos tudnia, hogy karrierje merre halad, célokat kell adnunk a munkavállalóknak, amikért tudnak versengeni. Az utóbbi években fontos szempont lett a bérezés és a jó hangulat mellett a rugalmasság is. Egyre inkább kiemelkedőbb lehet egy vállalat, ha rugalmas munkaidőt kínál, mint a hagyományos 8 órás műszakok. Az emberek is változnak, az új generációk fiatal munkavállalói már nem hagyományos munkarendben képzelik el a jövőjüket, sokkal jobban szeretik, ha meg tudják tervezni a saját heteiket, hónapjaikat. Nem új, de elfeledhetetlenül jelentős szempont a kommunikáció is a vezető és az alkalmazottak között is. Teljesen más motivációt kaphat egy alkalmazott, ha kedvesen, bíztatva kommunikál vele a felettese, mintha főnökösködve, negatívan beszélne vele.